Száz éven túl is kiröhögte az öregkort
Csisztu Zsuzsa sportújságíró, többszörös tornászbajnok és olimpikon életére különösen nagy hatással volt Keleti Ágnes. A legemlékezetesebb pillanatokról beszélgettünk.
Hogyan teltek a legidősebb élő olimpiai bajnok napjai? Mi érdekelte gyerekkorában? Mi volt a kedvenc versenyszáma? Az egy héttel a 104. születésnapja előtt elhunyt Keleti Ágnesre emlékezünk.
Keleti Ágnes élete valóban kész regény, olyannyira, hogy a közelmúltban meg is filmesítették. Az Oláh Kata által rendezett, Aki túlélte az időt – Keleti Ágnes című produkció a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) 2023-as szöuli kongresszusán a sporttörténelmi kategóriában különdíjat is kapott.
A most elhunyt sportoló gyerekként remek kézügyességgel bírt, és művészlélek volt. Érdekelte a komolyzene, leginkább Bartók Béla műveit kedvelte. Szülei csellózni íratták be, amit rajongásig szeretett, de mozgékony kislányként egy idő után megunta az állandó üldögélést. Kevesen tudják, hogy mivel kilenc évvel idősebb nővére után édesapja fiúgyermeket várt, úgy is nevelte a kis Ágikát. Nyáron hegyet másztak, eveztek, úsztak, télen síeltek. Későn, 18 évesen kezdett tornázni. A gondtalan, rózsaszínű életet kettévágta a világháború: el kellett adni a hangszert, jöttek a németek, édesapját elhurcolták Auschwitzba, ahonnan soha nem tért haza. Édesanyját és nővérét Raoul Wallenberg svéd diplomata mentette meg a deportálástól.
Ahogy Keleti Ágnes egy interjúban felidézte, a német megszállás idején egyetlen célja lehetett, a túlélés. Az összes vagyonáért cserébe egy ismerőse, Juhász Piroska papírjait megszerezve „nevet változtatott”, majd háztartási alkalmazottként, szűcssegédként dolgozott, mellékállásban bútort is pakolt.